December 13-án, Luca napján, igen fontos karácsonyi hagyománynak tettek eleget egykor.

A legjellemzőbb Luca napi szokás a kotyolás. Kotyolni a fiatal fiúk jártak, akik már kora hajnalban útnak indultak. Szalmát és fát vettek a hátukra, melyre kotyolás közben le tudtak ülni. A kotyolók a legközelebbi szomszédnál kezdték dolgukat, ahol is a magukkal vitt szalmát az ajtó elé tették, majd felrikkantottak: "Lucza, Lucza, kity, koty". Ezután a házigazda vendégül látta a kotyolókat. Friss gyümölcsöt, pálinkát, kenyeret kaptak. A szalmát, amit a kotyolók az ajtóba tettek, a házigazda megtartotta, hiszen ez jelentette a sok tojást adó tyúkra az áldást. Persze voltak, akik bezárták a kotyolók elől az ajtókat, ők nem számíthattak sok tojásra, sőt gyakran még a kotyolók bosszújával is szembe kellett nézniük. Ráadásul, ha az asszony Luca napján sokat járt, tyúkjai abban az évben nem tojtak.

Egy másik mondás szerint, ha valaki e napon font, az egy egész évi kézfájásra számíthatott, ha valaki párolt valamit, azt Luca asszony csúffá tette. Sőt e napon az asszonyok még szomszédaikat sem látogathatták meg, mert rontást hozhattak rájuk.

Szokás volt még Luca napkor a kukoricapogácsa sütése. Annyit sütöttek pontosan, ahány tagú volt a család. Sütés előtt a pogácsákat megjelölték, belsejükbe pedig tollat tettek. Akinek a tolla a kemencében megperzselődött, az várhatta a halált a következő évben.

Szerelmi jóslatokban is bővelkedik a luca nap. Szokás volt az is, hogy a lányok gombócot vagy derelyét főztek. Kilenc gombócba vagy derelyébe egy-egy cetlit tömtek fiúnévvel ellátva. Amelyik gombóc először feljött a víz felszínére főzés közben, az jelentette a jövendőbelijét.

Hasonló elven működött egy másik kilenccetlis módszer. A párna alá kellett tenni a cetliket, és nyolc napig minden este kihúzni egyet elalvás előtt. Amelyik megmaradt a kilencedik estére, az volt várható jövendőbelinek.

Egyik legismertebb pedig a Luca-székre való állás. A fiúk a székre állva meglátták, hogy a miséről kijövő lányok közül ki a boszorkány.